Születéseink – önismereti fázisaink

Az önismerethez szükséges az elkülönültség megélése

• Önmagamat saját életterem középpontjaként érzékelem, hiszen a saját szememmel látok, érzékeim segítségével ismerem meg azt, ami engem körbevesz. Az önmagamra ébredésemben benne van az elkülönülés megélése. Hiszen csak akkor ismerhetem meg önmagamat, ha azt el tudom a nem-önmagamtól választani.
• Fájdalmas tapasztalat ez mindannyiunk számára, amikor először belezuhanunk a dualitásba, amikor a világ bennünk kettéválik „én-re és nem én-re”. Ezután a hiányaink hajtanak a kapcsolódások felé.
• A külvilág engem visszatükröz, s a hozzám érkező visszahatások segítségével fedezem fel önmagam, ismerem meg impulzusaim, vágyaim, aktív cselekedeteim következményét. Ez folyamatos az életünkben, jó esetben fejlődő tendenciában mutatkozik meg.

Mindegyik pszichológiai irányzat foglalkozik a fejlődésünk különböző fázisaival.

A transzperszonális pszichológia 3 lehetséges születésről beszél az ember életében

1. fázis – preperszonális szakasz

• A testi születéssel veszi kezdetét. Mindannyiunk számára elkezdődik ez a fázis, ha megszülettünk.
• Születésünktől kezdve a környezet gondoskodásának köszönhetően alakul ki és differenciálódik a testtudatunk. Kapcsolódunk a családi, majd tágabb környezetünkhöz, szocializálódunk.
• Testünk a serdülőkor végére kifejlődik, de addig szükségünk van egy védelmező közegre. Ezért ez a szakasz a függések időszakát jelenti az életünkben. Függéseink mellett védelmet kapunk környezetünktől.

2. fázis – perszonális szakasz

• A 2. születés az ember lelki születése, mely a serdülőkorral veszi kezdetét. Szintén egy hosszantartó folyamatról van szó.
• Mindannyian megkapjuk a lehetőséget arra, hogy lelki, érzelmi tekintetben önállóvá váljunk, ami együtt jár azzal, hogy leválunk a szüleinkről, fokozatosan felszámoljuk a jótékony (megtartó, biztonságot adó), és kevésbé segítő függéseinket.
• A folyamat akkor teljes, ha valóban önálló életvezetésre alkalmas autonóm személyekké válunk.
• Személyiség szinten ekkor az érett ego (én vagy öntudat) irányítja a működésünket. Egészséges értelemben képessé válunk önmagunkért kiállni, képesek vagyunk az önvédelemre, s önmagunkat, ahogy a környezetünket is, árnyaltan látjuk, jónak és kevésbé jónak egyszerre. (Egészséges személyiség ismérvei)
• Sok ember számára ebben a fázisban rengeteg tennivaló lenne. Ez a valódi önismeret (én-ismeret) útja. A legtöbb ember ebben a fázisban jelentkezik önismereti, terápiás munkára.
• A kiteljesedett perszonális fázis „eredménye” az érett egészséges személyiség, mely senkinek nem adatik meg csak úgy ajándékként. Általában a kapcsolati problematikák nehézségei ráébreszthetnek bennünket arra, hogy dolgunk van önmagunkkal, s ennek eredményeként nyitottak lehetünk a problémás fejlődési szakaszaink átdolgozására.

3. fázis – transzperszonális szakasz

• A 3. születés az ember szellemi születése, mely általában egy komoly krízissel veszi kezdetét. Sajnos nem minden krízis vezet el ehhez a „születéshez”.
• Az egyén megéli, hogy válságba került az élete, tehát az addigi tapasztalatai, tudása alapján nem tudja megoldani azt a helyzetet, amibe került.
• A probléma megoldásának folyamatában ráébred arra, hogy egyedül nem boldogul, mégsem mindenható, nagyobb erők kezében van az élete. Ez a ráébredés a kulcsa ennek a fejlődési szakasznak.
• Ez a felismerés indítja el bennünk az önmagunkon túlmutató dolgok keresését. Sajnos túl kevés ember jut el ebbe a szakaszba, pedig mindannyiunk számára adva van a lehetőség, hogy az egyén önmagát egy nagyobb rendszer részeként ismerje fel!
• Ez erőfeszítéseket, befelé fordulást követel, hogy belső, tartós értékekben gyarapodjunk.
• A szintén hosszan tartó folyamat során a személyiségünk vezérlését egy ego fölötti magasabbrendű központ átveszi, melyet Jung „Bölcs Önvaló”-nak (Selbst) nevezett.
• Ha a fejlődésünk során eljutunk erre a fázisra, kiteljesedünk, akkor vagyunk valóban alkalmasak arra, hogy személyes (egoisztikus) vágyainkat háttérbe szorítva egy nagyobb közösség érdekét szolgáljuk.
• Addig bármilyen hangzatos jelszavak fűtenek bennünket, öntudatlan mozgatórugók, nem tudatos vágyak mentén elsősorban személyes igényeinket, vágyainkat szolgáljuk.

Ezek tükrében nézzünk önmagunkba alaposan, s esetleg nézzünk szét választott vezetőink világában is, ha van kedvünk…

A spirituális út nem azonos az önismerettel

• Mint minden fejlődésben a folyamatok itt is egymásra épülnek, nem lehet magasabb szinten kiteljesedni az alatta levő folyamatok bejárása nélkül. Próbálkozhatunk spirituális, szellemi dimenziókba törni, de lelki folyamataink átdolgozása nélkül ez mindenképpen visszaüt. A szellem fényében még inkább láthatóvá válnak torzulásaink, helytelen működéseink.
• A spirituális út segít a magasabbrendű és tiszta értékek mentén ráébredni problémáinkra és elakadásainkra. De nem oldja meg azokat! Minden spirituális út csak időleges menekülés, ha nem szembesülünk saját árnyékunkkal. Ha hangzatos ideológiákat gyártva áltatjuk magunkat.
• A spirituális út nem azonos az önismerettel! Még akkor sem, ha sok ezoterikus tanfolyamot ilyen hangzatos szlogennel akarnak eladni. Támogatja, segíti magasabbrendű fejlődésünket, ébredésünket, de az önismereti átdolgozás (lelki kiteljesedés- egészséges, érett személyiség) meg kell, hogy előzze spirituális beérésünket. Másképp nem is történhet. Az idő előtt kierőszakolt szellemi praktikák és képességek spirituális koraszülötté tehetik az embert, melynek óriási ára van.
• Ezt a folyamatot nagyon plasztikusan és olvasmányosan mutatja be Szepes Mária: A Vörös Oroszlán című regénye. Olvasd el!

Kiteljesedett testi, lelki és szellemi születést kívánok Neked!