Az Ünnep

Már a sokadik, ami rád talál…

De Te is megtalálod-e a szívedben? Átéled-e, valóban ünneppé teszed-e? Tudsz-e várakozni, vágyódni még, mint gyermekkorodban, megélve a meghittséget, az együttlét örömét, vagy feszült vagy, s fel sem ismered, hogy szorongásod oka az intimitástól való félelem? Amikor le kell tenned a munka mindennapos terheit, érzelmi hiányaid intenzívebben jelentkeznek.

Az Ünnep családi (csoportos) élmény, transzcendens lehetőségekkel. Az egymásra hangolódás és összhang, vagy annak hiánya megmutatja az emberi kapcsolataink hőfokát. Kell bátorság ahhoz, hogy ezt megfigyeljük! A szeretet ünnepe, a tisztán látás pillanata lehet, ha azzá tesszük! Szembesülhetek azzal, hogy van-e értelme létezésemnek. Fontos vagyok-e önmagamnak? S a környezetemnek? Családomnak? Mit teszek hozzá a nagy EGÉSZ-hez, vagy csak elvárok s elveszek belőle? Tudok-e adni, s adok-e önmagamból?

Az ünnepet az áldás pillanatává is tehetjük az ilyen számvetéssel. Elvesztegetett lehetőségeinket látva, esetleg a „társas-magány” érzetet megélve bármikor változtathatunk! Minden pillanat jó a megfordulásra, a másként cselekvésre!

Az Ünnep Rád talál, ha szívedbe nézel!

Ha lelassulsz, kikapcsolod a telefonodat, számítógépedet, s csak együtt vagytok…
Ha felfedezed benne a gyermeki vágyaid mai visszhangjait…
Ha látod és értékeled a körülötted levő idősek szemében az élet tanításait…
Az ifjak habitusában a világmegváltó tervek ideáit…

Szüleidre gondolva tiszteled fáradtságos áldozatukat, hogy általuk azzá váltál, ami ma lehetsz…
Gyermekeid tekintetében látod önmagad, s ez örömmel tölt el…
Ha elfogadod sorsod, s minden fájdalmas élményedet, ami nehéz helyzetekkel szembesített…
Ha látod az örömteli pillanataid áldását…

Ha kifejezed háládat, tiszteletedet, köszönetedet a környezetedben azok felé, akik úgy érzed fontosak neked. Gondolj arra, most megteheted…
Ha ott segítesz és adsz, ahol erre lehetőséged van…
Ha jól bánsz magaddal, s támogatóan állsz önmagad mellett…
Ha megbocsátod magadnak, hogy nem vagy tökéletes…