Személyiségtípusok

Szimpátiánk alapja lehet–e az, hogy felfedezzük a másikban valamilyen saját tulajdonságunkat, meglátva magunk egy részét? Különbözőségünk ellenére lehetnek–e közös jellemzőink?

• Eltérő jellemvonásaink már az ókori emberek figyelmét is felkeltették. Egy görög orvos, Hippokratész volt az, aki elsőként határozott meg személyiségtípusokat az i. e. 4 – 5. században.  Úgy gondolta, hogy temperamentumunkat 4 testnedv – vér, sárga- és fekete epe, nyál -, illetve ezek keveredése határozza meg.
• Tipológiájára és megfigyeléseire alapozva ugyancsak egy görög orvos és filozófus, Galénosz ért el eredményeket ezen a területen az i. u. 2. században. Ő kibővítette Hippokratész elméletét és már pszichológiai tényezőket is figyelembe vett a személyiség kategóriák kialakításakor. Munkásságának eredményeképpen megszülettek a szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus karakterek. Majd ezek két külön csoportja is kialakult: a kolerikus és szangvinikus személyiségűek alkotják az extrovertáltak csoportját, míg a melankolikusak és a flegmatikusak az introvertáltakét.

Ezek a tipológiák az évek során folyamatosan fejlődtek és a mai napig megállják a helyüket. A hétköznapi életünkben jól alkalmazhatóak, bár sokszor találkozhatunk a 4 kategóriával úgy, mint a nyugati kultúrában elterjedt 4 őselem – tűz, víz, föld, levegő – jellegzetességével, ismertetőjegyével.