Személyiség modell az önismerethez
- Majd én megmutatom! Csak azért is másképp csinálom, mint a szüleim! Ugye ismerős a mondat fiatal korodból? Neked is vannak rádöbbenéseid, hogy ez mégsem sikerült?
- Elolvastál egy csomó könyvet, részt vettél néhány tanfolyamon, amikor elhitted, hogy a birtokodba jutott ismeret most tényleg segít?
- Fáj a felismerés, hogy hiába a pozitív gondolkodás, az odafigyelő erőfeszítések, éles helyzetben ösztönösen előjön az ismert és „nem szeretem” viselkedés?
- Utólag már tisztán látod, hogy másképp kellett volna reagálnod egy helyzetben?
- Frusztrál, hogy sok embertől hallod, csak a gondolkodásmódodat kell megváltoztatnod, de azt senki nem tudja megmondani, hogyan tedd?
- Most vagy azt gondolod, hogy „csak én lehetek ilyen szerencsétlen”, vagy még mindig nem adtad fel a reményt, hogy erőfeszítéseid végül elvezetnek a kívánt célhoz!
- Minden cselekedetünk és viselkedésünk mögött ott vannak a tudatunk és racionalitásunk számára átláthatatlan ösztönös működések, melyekről a pszichológia, mint alapkapcsolati mintázatokról beszél.
- Ennek domináns összetevői az első 3 éves életkorban rögzülnek, a tudat számára nagyon mély és szinte megközelíthetetlen területen. Ugyanakkor befolyással vannak a mindennapi viselkedésünkre, cselekedeteinkre, érzelmi életünkre, kapcsolatainkra.
A tudatos elhatározásod önmagában nem elég!
- Csak a racionalitás, a tudatos szándék önmagában nem elég ahhoz, hogy a számunkra problémát okozó viselkedésünkön változtatni tudjunk. Ehhez alá kell szállni személyiségünk mélyebb és misztikusabb területeire, amit egyedül képtelenek vagyunk megtenni.
- Szükségünk van tapasztalt lélekvezetőre, terapeutára, segítőre, akinek biztonságot adó jelenlétében korrigálhatunk azon, ami számunkra problémás.
- „Mumusaink” megszelídítése mellett addig rejtett képességeket és erőforrásokat is felfedezhetünk magunkban, ha van bátorságunk a valódi önismeret útjára lépni.
Freudtól származik az eredeti modell, melyet C. G. Jung továbbfejlesztett. Ez a személyiséget jéghegyként ábrázolja, mely 3 domináns tartományra osztható.
TUDATOS RÉSZÜNK
- Eszerint a modell szerint a felső csekély része a személyiségünknek az, amit tudatosnak nevezhetünk.
- A felszínen van a fényben, látható, megismerhető.
- Az emberek nagyon sokáig csak ennek a résznek a létezésében hittek.
- Itt működik az intellektus is. Ennek a részünknek a „nyelvezete” a racionalitás, melynek segítségével kapcsolódunk a bennünket körülvevő világgal.
- Minden ide tartozik, aminek itt és most a tudatában vagyunk, amiről pillanatnyilag tudomásunk van.
TUDATKÜSZÖB
- A víz határa szimbolizálja a tudatküszöböt, mely valamennyire átjárható. Ennek mértéke egyénileg más és más.
- A víz alatt levő területek nem tudatosak, de bennünk vannak, hozzánk tartoznak, a felszínen megjelenő viselkedésünket alapjaiban meghatározzák.
- Ennek az érzelmi mintázatokkal telített területünknek a „nyelvezete” a képek és szimbólumok világában ölt testet.
- A racionalitás, a kauzalitás (oko-okozat) itt nem működik. Gondoljunk csak az álmainkra, mely szintén a nem tudatos területekről közvetít információkat a tudat számára.
TUDATALATTI (tudat előttes, tudatos alatti)
- A jéghegy azon része, ahol még érik a nap sugarai, valameddig belátható, de már nem tisztán.
- Aktuálisan nem vagyunk tudatában az itt lévő tartalomnak.
- Ha akarjuk, a figyelmünket ráirányítva az itt levő tartalmakat fel tudjuk hozni a tudatba, fel tudjuk idézni. Pl. egy emlék a tegnapból.
- Funkciója az, hogy védelmet adjon a tudatunknak a túlterhelés ellen. Közvetítő közegként van jelen a tudat és tudattalan között.
TUDATTALAN
- A jéghegy legnagyobb részét képező láthatatlan alapja.
- Az itt lévő információkat, tartalmakat szándékosan nem tudjuk átemelni a tudatosba.
- Van bennünk egy láthatatlan „csapóajtó”, mely lefelé működik, befogadja a felsőbb területekről érkező impulzusokat, visszafelé viszont nem engedi feláramlani a tartalmakat.
- Itt vannak azok az emlékeink, melyeket el akarunk felejteni, vagy nem tudunk feldolgozni, mert fájdalom kapcsolódik hozzájuk. A traumatikus és kínos élményeink, amivel nehéz szembesülni, csalódásaink, veszteségélményeink.
- Tehát az életünk során megélt, de nem tudatos én védelemként elfojtott tapasztalataink összessége itt található. Olyanok ezek az élmények az életünkben mintha elfelejtettük volna őket. Valójában semmi sem tűnik el!
- Az elfojtás a tudattalanba átmenetileg megkönnyebbülést ad, de az öntudatlan nyomasztó, szorongó, félelemkeltő érzés megmarad. A tudat számára érthetetlenül, megküzdés, feldolgozás nélkül.
- Speciális pszichoterápiás eszközökkel, terapeutákkal lehet és érdemes dolgozni az itt levő élményanyagunkon.
- A személyes élményanyagaink alatt még mélyebb rétegek találhatók, melyek a családi transzgenerációs mintákat, társadalmi és kollektív tapasztalatokat is tartalmazzák.
- Nem vagyunk annyira elkülönültek, lehatároltak másoktól, mint az a jéghegy tetejéről a tudatosból látszik. Másokból is csak a saját jéghegyük felső csúcsát látjuk, ez az oka, hogy önmagunktól elkülönült önálló szigetként érzékeljük őket.
Minden emlékünk érzelmi mintázatokhoz kötve megőrződik bennünk. Az első 3 évben még csak alakul, formálódik bennünk a tudat, alapvetően érzelmi lényként létezünk. Ebben a korban „kapjuk meg” öntudatlan lenyomatként „alapmintáinkat”, melyben megtaláljuk problémás működéseink gyökerét.
Ha módosítani szeretnénk ezen a hozott programon, ahhoz alá kell szállni „privát alvilágunkba”! Ehhez szükséges a tudatos felismerés és elhatározás, de önmagában nem elég!
