Válság és önismeret

Minden egyes válsághelyzet lehetőség arra, hogy új megküzdési stratégiákat dolgozzunk ki. Ugyanis a régiek már használhatatlanok, idejétmúltak, elavultak. Ezzel személyiségünk fejlődik, régi fejlettségi szintünket meghaladjuk. Olyan új információkat integrálunk be személyiségünkbe, melyekkel korábban nem rendelkeztünk. Minden válság és krízis tehát fejlődést generál, egyéni és közösségi síkon egyaránt.

Nehéz élethelyzetben bírnom kell a „kínnyomást” egy ideig

• Nem omolhatok össze, nem nyúlhatok depressziót csökkentő gyógyszerekhez, nem menekülhetek el előle, mondjuk alkoholba fojtva kétségbeesésemet. Minden nehézség azt mutatja meg számunkra, hogy mennyire vagyunk erősek. Ha a sors nem hozna elénk nehézségeket, hogyan tudnánk meg, hogy mennyi minden elviselésére és túlélésére vagyunk képesek. A nehézségek megdolgozása árán fejlődik teherbíró képességünk. Igaz a mondás: Amibe nem halunk bele, attól csak erősebbek leszünk.

Racionális tudásunk csődöt mond

• Válsághelyzetet akkor élünk meg, amikor a megtapasztalt helyzetekben a racionális tudatunk, tudásunk „csődöt mond”, tehát az addig használt életmegoldási stratégiáink nem működnek. Minél inkább azon erőlködünk, hogy megszüljük a továbblépéshez szükséges megfelelő megoldást, annál inkább tehetetlenekké válunk.
• Fontos, hogy ilyenkor sem vagyunk magunkra hagyva! Belső, bölcs Önvalónk segítő hatását megtapasztalhatjuk, ha képesek vagyunk a helyzet adta érzelmi feszültséget „tűrni”, elhordozni egy ideig, s ezzel párhuzamosan figyelni belső világunkra, érzéseinkre, álmainkra. Minden krízis aktivizálja az Önvalónkat, ahonnan időnként csodaszámba menő megoldás érkezik számunkra.

A válságokkal való megküzdési stratégiáink fizikai megszületésünk folyamatát képezik le

• Talán furcsa ezt így olvasni, de mindenki megtalálja a hasonló analógiákat, ha egy kissé elgondolkodik. A megszületés előtti utolsó fázisban „beszorulunk” egy helyzetbe. Nincs mozgásterünk, alig kapunk levegőt. Nem tudjuk, mi vár ránk, de valamit tennünk kell, különben meghalunk.
• Az élettől, a változástól, a fejlődéstől való félelmünket legyőzi abban a pillanatban a haláltól való félelmünk, amikor a megszületés tényét választjuk. Ez az érzés indít el bennünket, hogy minden erőnket összeszedve elinduljunk az ismeretlenbe, bízva abban, hogy a „véres küzdelem” után egy számunkra megfelelőbb, kényelmesebb, boldogabb állapot vár ránk.
• A kríziseink megoldása tehát mindig egy új életre való megszületés lehetőségét is magában hordozza. Személyiségünk gazdagabbá válik általa.

Főnix-madár effektus

• Ahhoz, hogy teljes átalakuláson menjünk keresztül, hogy megszülethessünk egy új életre, el kell engednünk a régit, le kell rombolnunk önmagunkat totálisan. Hiszen a főnixmadár is csak úgy tud hamvaiból feltámadni, ha előtte teljesen meghal. Ímmel-ámmal, csak félig nem lehet meghalni. Így új életet kezdeni sem.