Jung és az asztrológia

Elsőként Jung, a svájci pszichoanalitikus volt az, aki felismerte az asztrológiában rejlő hatalmas lehetőségeket, mint eszközt, az emberi psziché mélyének kutatására

Különböző írásaiban élete során Jung hivatkozott az asztrológia iránti mély tiszteletére.
Azt mondta:„Az asztrológia nagymértékben hozzájárulhat a pszichológiához.”
Bevallotta, hogy alkalmanként használta az ügyfeleivel történő analíziseken.
Nehéz pszichológiai eseteknél Jung az asztrológiai képlethez nyúlt további új nézőpontokért.
Jung szavai: „ Azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor találtam úgy, hogy az asztrológiai adatok tisztáztak bizonyos pontokat, amelyeket máskülönben nem értettem volna meg.”

Jung az asztrológia jegyeire és bolygóira a kollektív tudattalanból származó archetipikus folyamatok szimbólumaiként tekintett

A kollektív tudattalan archetípusai azok az univerzális rendező elvek, melyek minden lelki életet egyéni és kollektív szinten motiválnak. Míg a mitológia a hangsúlyt az archetípusok kulturális megnyilvánulásaira helyezte különböző módon térben és időben a történelem során, addig az asztrológia az archetípusokat olyan nyelvként használta, mely az ember alapvető pszichológiai működésére törekedett.

Ahogy Jung fogalmazott:

”Az asztrológia ugyanúgy, mint a kollektív tudattalan, melyekkel a pszichológia is foglalkozik, szimbólumok összetételéből áll: a bolygók az istenek, a tudatalatti erőinek a szimbólumai.”

A mitológia istenei képviselik az univerzum élő erőit, mely megformálta az összes dolgot. Mint Platón ideái az archetípus szubjektív és objektív is volt; evidensek voltak az emberi tudat veleszületett gondolataiban ugyanúgy, mint a természet alapvető folyamataiban. Nemcsak az emberi tapasztalathoz, hanem a bolygókhoz is kapcsolódott.

Pontosan az archetípusok dualista természete tette lehetővé, hogy a születési képlet hidat képezzen a belső személyiség és az azt tükröző külső események között.

„Sok esetben található feltűnő analógia az asztrológiai konstelláció és a pszichológiai események között, illetve a horoszkóp és a személyiség hajlamai között.”

Arra a következtetésre jutott, hogy az archetípusok pszichoidok, azaz az anyagot és az elmét is formálják. Egy asztrológiai konfiguráció meghatározza mind az egyén belső hajlamait és azokat a sajátos külső körülményeket, amelyeket az egyén valószínűleg tapasztalni fog.

Egy 1954-es interjúban Jung azt állította:

„Jelentős bizonyossággal elvárható, hogy egy jól körülhatárolt pszichológiai helyzetet egy analóg asztrológiai konstelláció fog kísérni.”

Jung felismerte, az asztrológia egyedi és példátlan képességét arra, hogy egybeeséseket tárjon fel a bolygók mozgása és az emberi tapasztalások között, így az élet kríziseinek időzítésének pontos eszközeként tekintette:

„Sok esetet figyeltem meg, ahol egy jól meghatározott pszichológiai fázis vagy ezzel analóg esemény egy tranzittal esett egybe – különösen az Uránusz és Szaturnusz hatásaival.”

Jung megfigyelései a pszichológiai jelenségek és az asztrológiai adatok között hozzájárultak a szinkronicitás elméletének kialakításához

A szinkronicitást úgy határozta meg, hogy

”bizonyos pszichés állapotok és külső események egyidejűsége, amelyek jelentőségteljes párhuzamoknak tűnnek az egyén számára”.

Ennek megfelelően Jung az asztrológia mögötti egyidejűséget komolyan vette. Azt gondolta, hogy az asztrológia pontosan a szinkronicitás miatt működik, az éppen megszülető egyén pszichés struktúrája „jelentőségteljes párhuzamba” kerül a bolygók aktuális pozíciójával.

Amikor Jung a szinkronicitás bizonyításának a lehetőségét kereste, egy asztrológiai kísérletet végzett, amelyben bizonyos bolygókonfigurációknak és fényszög kapcsolatok előfordulásának a gyakoriságát vizsgálta házastársaknál, hogy sűrűbben fordulnak-e elő azonosságok.

„A jelentőségteljes véletlen, amelyet keresünk, azonnal nyilvánvaló az asztrológiában, mivel az asztrológia adatok egyeznek az egyén személyiségének vonásaival, és a legrégebbi korok óta a különböző bolygók, házak, zodiákus jegyek és fényszögek, mind jelentést hordoztak, amely a személyiség tanulmányozásának alapjául szolgál.”

Habár Jung soha nem fejlesztett ki semmilyen rendszerezett elméletet az asztrológiával kapcsolatosan, úgy tűnik, hogy a saját analitikus pszichológiáját nagyban befolyásolta

Annyi párhuzam van, hogy kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy legalább néhány fő koncepciót az asztrológiából vett át.
Jung meggyőződésén túl, miszerint a bolygók tulajdonképpen archetípusok, és hogy az asztrológiai egybeesések oka a szinkronicitás, Jung extrovertált és introvertált fogalmait is könnyen felismerhetjük az asztrológiában megtalálható bipoláris rendszerben, azaz a csillagjegyek pozitív/férfias – extrovertált és negatív/nőies – introvertált felosztásában.
Hasonlóan a tudat négyféle funkciójához – érzékelés, intuíció, gondolkodás, érzés nagyjából fedi az asztrológia alapját képező négy elemet (föld, tűz, víz, levegő).
Ezeken a nyilvánvaló analógiákon túl, további összefüggéseket is felfedeztek az asztrológusok. Ilyen az ego=Nap, aszcendens=perszóna, árnyék=Plútó, anima=Vénusz, animus=Mars, kollektív tudattalan=Neptunusz.
A nehéz asztrológiai állások (különösen azok, amelyekben a külső bolygók – Plútó, Uránusz, Neptunusz – feszült fényszög kapcsolatban vannak a személyjelölő planétákkal – Merkúr, Vénusz, Mars, Hold, Nap – a személyiség problémás pontjait jelzik) hasonlók ahhoz, amit Jung komplexusoknak nevezett (tudat alatti, érzelmi töltetű emlékek, képek és gondolatok egy központi mag körül).

Írta: Glenn Perry Fordította: Antal Péter Kivonatot készítette: Benedek Emília