Módosult tudatállapotok
Minden kultúrában és időben más és más volt a normális tudatállapot megítélése, mint ahogy arra ma gondolunk, s valószínű, hogy ez a pszichológia és parapszichológia fejlődésével a későbbiekben is változik.
A tudat és az anyag egyaránt alapvető, de teljesen különböző létező a világ(unk)ban. Az emberben az agy teremt kapcsolatot a kettő között. Az agy tehát a tudat székhelye, egyfajta átkapcsoló- állomása, de nem azonos vele.
A tudatnak gyakorlatilag annyiféle modellje és megközelítése van, ahány kutató megkísérelte azt definiálni. Az emberi tudat magában foglalja az egyén tudatos és a tudattalan tartományainak minden részét.
„Az emberben tehát egyszerre van jelen a tudat, amely képes arra, hogy elkülönítse magát a világtól, megfigyelje önmagát, elválassza a bennünk élő múltat a jelentől, és elképzelje a jövőt, valamint az a többnyire öntudatlan tartomány, amely a módosult tudatállapotú személynél úgy bukkan elő, hogy felszínre törhetnek benne az elemi ösztönök, de az a nemes törekvés is, hogy túllépjen tudatos léte korlátain, és a tudatos értelemmel föl nem fogható megismerés határain túli transzcendentális világba kerüljön.”
Mi a kiinduló pont, az a standard tudatállapot, melyhez képest a többit „módosultnak” tekintjük?
- Ilyenkor valójában a megszokott, hétköznapi éber állapotra gondolunk, mely kizárja a teljesebb érzékelés lehetőségét. Ehhez viszonyítva a módosult tudatállapotban a megszokotthoz képest másként éljük át a velünk történteket, szellemi működésünk szokásos módja megváltozik.
- Ez is jelzi, hogy a tudatállapot változások személyesek, az átélt élmények szubjektívek. A tér és időtapasztalatok megváltoznak benne. Tudatállapotaink, mint a szivárvány színei sokfélék, s annak színspektrumához hasonlóan, nem lehet mereven elválasztani őket, hiszen finom átmenetet képeznek egymással. Tudatállapotaink skálája rendkívül széles, a nappali álmodozástól kezdve a halálközeli élményekig terjednek a megélt élmények. Jellemzően egyéni tapasztalásokról van szó, s míg a kapcsolódó agyhullámokat mérhetjük EEG-vel, addig az átélt élmények mások számára nem megélhetők, s nem is mérhetőek. Az átélt élmények általában meghaladják a leírhatóságot!
- Háromdimenziós agyunkba nem fér bele az időtlenség fogalma, hiszen a jelenben érzékelünk. A TUDAT, mint negyedik dimenzió, magába foglalja a háromdimenziós, hétköznapi világot. Teljesebb, ezért a hétköznapi tudat, mely az agyműködéshez van kötve, nem képest azt mélységében felfogni. Módosult tudatállapotok során megváltozik a test és tudat viszonya, s minél távolabb kerülünk a hétköznapi tudatosságtól, annál jobban feltárul egy teljesebb, de szavakba, fogalmakba egyre kevésbé önthető megtapasztalás. A felszín „fecsegése” egy mélyebb, tartalmasabb tapasztalattá mélyül.
- Minden emberben működnek azok a megtapasztalási, érzékelési formák, melyek nem a fizikai világ közvetítő eszközein keresztül történnek. Ezeket a hatásokat a tudományos parapszichológia vizsgálja. A pszi jelenségek és a módosult tudatállapotok összefüggenek. A tudat képes észlelésre az anyagtól függetlenül is, ezt igazolják a halálközeli élmények beszámolói.
Nézzük a tudatállapot változásokat!
Az agy tudományos kutatásával elkezdték mérni az agyi elektromos tevékenységeket különböző állapotokban. Meghatározott állapotokhoz meghatározott rezgésű agyhullámok társulnak. Ezek az EEG-vel mérhető sávok a következők
– Gamma hullámok a tudatosság aktív állapotában: 20-30 Hz – ~60 Hz között. Jellemzője az éberség, feszültség, riadókész állapot, stresszhormonok kiválasztódása.
– Béta hullámok az éber, figyelő állapotban: 13-15 Hz – 20 Hz között. Jellemzői: kifelé figyelő tudat, ellenőrző, logikus gondolkodás.
– Alfa hullámok a nyugodt, ellazult, de még ébrenléti állapotban: 8 Hz – 13 Hz között Jellemzői: a test, lélek és szellem integrálódása; a tanuláshoz különösen fontos.
– Théta hullámok a felszínes, könnyű alvásnál: 3,5 Hz – 8 Hz. Jellemzői: képszerű álmok és elképzelések, kreativitás, a tudattalanhoz való direkt hozzáférés, inspirációk, fantázia, plasztikus emlékezés. Sámándobolás segítheti ennek az állapotnak az elérését.
– Delta hullámok a műtéti altatásban, mély kómában vagy álomtalan mély alvásban: 0,5 Hz – 3,5 Hz. Jellemzői: nagyon mély testi-lelki összerendeződés, intenzív gyógyulási (öngyógyítási) folyamatok. (1 Hz /Hertz/ = 1 hullámrezgés/másodperc).
– 0 Hz-es tartomány már kívül esik a biológiai életen, az agy fiziológiailag „nem üzemel”, a tudat mégis érzékel. Ezt támasztják alá a halálközeli élmények sokasága. Igazolva, hogy a tudat testen kívül is létezik.
Módosult tudatállapotok közé soroljuk a következőket
Az alvás és az álomtevékenység
Pszichoaktív (tudatmódosító) szerek használata: drog, nyugtatók, alkohol stb.
Meditáció, misztikus élmények, a transz és ihlet állapota
A relaxáció
Hipnózis, és egyéb olyan terápiás helyzetek, ahol regresszió történik
Halálközeli élmények megélése
Az életet fenyegető váratlan szituációk, nagy fájdalmak, baleset
A szülés is létrehoz egy módosult tudatállapotot
Mesterséges elszigeteltség pl. süket kamra, sötétzárka
Modern közösségi transz a diszkó, illetve koncert
Új technikai eszközzel, az agytrénerrel mesterségesen létrehozhatjuk
- Közös jellemzőik ezeknek az állapotoknak, hogy a tudat beszűkül, megváltozik a világ érzékelése, ezért kiemelten fontos az ebben az állapotban kapott információk, a szuggesztiók szerepe.
- A módosult tudatállapotok különböző fokozatai a saját mélységeinkbe, belső, nem tudatos területeinkbe vezetnek el. Ezt az „alászállást” egyedül veszélyes megkísérelni! Mítoszokban, mesékben a bátor főszereplőt az alvilágba való belépésekor kíséri, segíti, támogatja valaki, s a történet végén, a próbák után a főhős mindig visszatér a felszínre, mely a hétköznapi tudatosságot szimbolizálja.
- Ezt az alászállást segítő személyt lélekvezetőnek (pszichopomposz) nevezzük, aki olyan (pszicho)terápiás tapasztalattal rendelkezik, hogy el tud kísérni bennünket saját „alvilágunkba”, ott támogat, és segít annak fokozatos feltárásában, átdolgozásában. Ő az, aki az Ariadné fonalát jelenti nekünk a reális világba való visszatéréshez. Ezért nem mindegy, kire hagyatkozunk a határaink átlépésénél!
- Drogosok, pszichedelikus szerekkel kísérletezők és a régi korok sámánjai egyaránt tudatos „határátlépők”! Érettségük, tudatosságuk foka meghatározza az élménnyel való találkozást, s annak használhatóságát egyéni vagy kollektív szinten. Tehát az önismereti érettség alapvetően befolyásolja a módosult tudatállapotot kiváltó szerek használatakor tapasztalt élményeket!
- Ugyanazon szer másképp fejti ki a hatását egy drogfüggőnél, mint egy tudatos „utazásra” felkészült sámánnál. Míg az előző menekülésre használja az élményt a hétköznapi világ realitása elől, addig a sámán a megtapasztalt élményeket integrálja saját és közössége hétköznapi tudatához.
Az álmainkkal való foglalkozás az önismereti utunk szerves része!
- Az álomállapot egy köztesség, híd a két világunk, az éber állapot és a tudattalan között. Lelki krízisek esetén felerősödik az álomtevékenységünk, egy bölcsebb, teljesebb világ igyekszik a segítségünkre lenni álmainkon keresztül. Színekből, formákból, érzésekből, illatokból, hangokból összeálló élmény, mely jellemzően kibújik a fogalmak száraz tényszerűségéből, nem követi a kauzalitást, időrendiséget! Nem logikus történetként, inkább képként, hangulatként, szimbólumként, művészi alkotásként kell rá gondolnunk. Minél bonyolultabban gondolkodunk a hétköznapi szinteken, annál zavarosabbak és homályosabbak az álmaink.
Érdemes Szepes Mária tanácsát megfogadnunk, s napi szinten „barátkoznunk” álomerőnkkel…
„Lelkünk tudattalan világa legjellemzőbben álmainkban mutatja meg magát. Az az ember, aki nem figyel álmaira, vak! A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként botorkál.”
- Freud foglalkozott tudományosan először az álommal, annak jelképeivel, s azt az elfojtott ösztönökre vezette vissza. Bár egyoldalú volt a megközelítése (szexualitás, érzéki vágy és vonzódás), mégis neki köszönhetően, tudományossá vált az álmokkal való foglalkozás.
- Jung a tudattalannak egyéni, kollektív és archaikus szintjét különbözteti meg. Szerinte a tudattalan tartalmak jelennek meg az álomban éppúgy, mint az intuíció, álmodozás, hallucinálás, vizionálás, de a művészi ihletett állapotban is, tehát a módosult tudatállapotokban.
- Az álommunka az individuációs út (önmagammá válás, érettség) fontos része. Szellemi, lelki érettségünknek megfelelően tudunk foglalkozni vele. Tömegeket vonz, érdekel, de csak kevesen értik és „művelik” igazán. „Aki egy álmot értelmezni akar, annak magának okvetlen az álomszint magassága táján kell lennie, minthogy egyáltalán semmiben sem lehet többet látnunk annál, mint amik saját magunk vagyunk.” – állítja Jung, aki élete során több ezer álmot elemzett, s a terápiás munka fontos részeként tartotta számon az álmokkal való foglalkozást.
A tudatállapot módosulásának tanulmányozására az egyik legalkalmasabb módszer a hipnózis
- A hipnotikus állapot ma már lélektani laboratóriumokban, tudományos szempontból teljesen megbízható, ellenőrizhető körülmények között idézhető elő, azaz tudományosan igazolható módszer. Nagyon hatékony pszichoterápiás segítséget adhat!
- Terápiás munkában találkozunk, dolgozunk kor-regresszióval, mely megváltozott tudatállapothoz kapcsolódik. Rövid neurológiai vizsgálattal megállapítható, hogy a korai gyermekkorba regresszált (visszavitt) személy vizsgálati adatai nem felnőtt, hanem gyermekre jellemző jegyeket mutatnak. Ilyen a szopási reflex és más, úgynevezett axiális reflex jelentkezése, valamint a pozitív Babinski-teszt, mely kizárólag csecsemőknél mutatható ki.
Tehát a módosult tudatállapotokban kapott szuggesztiók, az aktuális tudati beállítódás befolyással van a fizikai test működésére!
- A fizikai test működésére is ható, egyedül is végezhető szellemi praxis a meditáció. Következetes és kitartó gyakorlással kondicionálható a megváltozott tudatállapot elérése, mely egyfajta misztikus állapot. Ebben az állapotban a személy teljesen ellazult, kizárja a külvilágot, elveszti hétköznapi öntudatát, egy teljesebb tudatállapot él meg. A buddhista, hindu, keresztény, és zsidó gyökerekben egyaránt fellelhetők a meditatív állapot létrehozását célzó szertartások, gyakorlatok.
- Közös, módosult tudatállapotot hoztak létre a természeti népek tudatos rituáléi során a kollektív dobolás, zene, tánc segítségével. Ennek mai, „butított” változatával találkozhatunk a diszkókban, klubokban és koncerteken, ahol a dübörgő ritmus, fény és hang létrehoz egyfajta transzot. Míg az előbbinek közösségépítő célja volt, addig az utóbbi helyzetekben az egyének befolyásolhatók, irányíthatók aktuális célok, érdekek mentén. Hiányzik a felelős és hiteles „lélekvezető”, aki tartalmasabb irányba vezetné az egyént a közösséggel együtt.
Jung írja:
„Anélkül, hogy megtanulnánk tudatos énünk és tudattalan világunk között kölcsönös tiszteleten és egyenlőségen alapuló dialógust létrehozni, valószínűleg nem tudjuk megtanulni ezt a személyközi, csoportok közötti és a nemzetek közötti kapcsolatainkban sem!”
Tehát a külső világban a békét, harmóniát, egyetértést csak akkor tudjuk megteremteni, ha belső világunkban ezt már sikerült elérni! Ebben a folyamatban hasznos eszközeink a megfontolt módon alkalmazott módosult tudatállapotaink!
